Falkavezérség kontra pozitív megerősítés; avagy Józsi bácsi se jutalmazott, mégis szót fogadott a Bodri

Azt szeretném, hogy azért fogadjon szót, mert azt mondom... Nem akarom megvesztegetni jutalomfalattal... A régi öregek se járkáltak jutistáskával, mégis szót fogadtak a kutyáik...

Ez igaz. Józsi bácsi se klikkerezett Bodrival, mégis terelte neki a nyájat. Akkor hogy is van ez?

Nézzünk rá kicsit a régi idők kutyáira és kutyatartására. A kutyák évezredekig haszonállatok voltak, bizonyos feladatok elvégzésére tenyésztették és szelektálták őket. Bizonyos fajták nyájakat tereltek, vagy éppen őriztek, mások a vadászokat segítették, megint mások terhet vontattak. Minden fajtának megvolt (és meg is van a mai napig is) a speciális feladatköre és felhasználása, és bizony a régi "tenyésztők" nagyon szigorúan szelektáltak, amelyik kutya nem volt alkalmas a feladatára, azt azonnal kiselejtezték. Nagyon fontos szempont volt, hogy a kutyák óriási lelkesedéssel végezzék akár naphosszat a kemény munkájukat. A motivációjuk és egyben a jutalmuk maga a munka volt.

Biztosan Neked is van egy hobbid, amit nagyon szívesen csinálsz. Nincs szükséged arra, hogy ezt megfizessék, azért csinálod, mert örömet okoz, mert maga a cselekvés a jutalom. A kutyák pontosan így vannak a genetikailag évezredek alatt beléjük kódolt munkájukkal. Ösztönösen imádják, és az a tény, hogy csinálhatják, már maga a jutalom. Nincs olyan finom falat, ami felérne ennek az örömével.

A régi idők kutyásai arra használták a kutyákat, amire valók. Senki sem próbált pulival vadászni, vagy magyar agárral nyájat terelni. A kutyáik naphosszat dolgoztak és este örültek, hogy valahol lekuckózhattak és egy jót alhattak, hiszen nap mint nap elfáradtak, nem voltak fölös energiáik.

A kutyatartás csak az utóbbi pár évtizedben változott meg. A Te kutyádnak milyen vér csörgedezik az ereiben? Vadász, terelő, kotorékozó, szánhúzó, őrző-védő? Ezt az ősi munkát végzi a kutyád nap mint nap? Valószínűleg nem. Márpedig ha valami teljesen mást várunk el a kutyáinktól, mint ami genetikailag beléjük van kódolva, amit ösztönösen tudnak, akkor arra meg is kell tanítani őket. Kutyáinktól azt várjuk, hogy nap mint nap, egész nap türelmesen várjanak minket otthon, ne ugassanak, ne ássanak, ne kóboroljanak, ha sétálunk szépen lassan kövessenek minket a pórázon, majd ha végre kicsit szabadok lehetnek, akkor első szóra rohanjanak vissza hozzánk, otthagyva az épp csak megkezdett szórakozást. Azt akarjuk, hogy a vadászkutya ne vadásszon, a terelő maradjon nyugton, ha jószágot lát, az őrző-védő kutya pedig barátságosan engedje be a barátainkat és a postást a területünkre. Mindezt lehetőleg különösebb felkészítés nélkül, csak azért, mert mi ezt mondjuk... Kérlek nézz rá a kutyádra most egy kicsit más szemmel. Mi az, amit imád csinálni? Tudod, hogy milyen feladatra való? A keverékeknél talán ez nem olyan egyértelmű, de a felmenőik ösztönei ugyanúgy dolgoznak bennük is, mint a fajtatiszta társaikban. Ha valami teljesen mást várunk el tőlük, arra bizony meg kell őket tanítani, és szükség van a jutalomra is, hiszen a laza pórázon való kényelmes séta nem biztos, hogy olyan csábító tevékenység mondjuk egy terrier számára.

Ha Józsi bácsi Bodri kutyája egész nap csak bezárva heverészett volna, majd Józsi bácsi elvitte volna egy kényelmes nagyvárosi sétára, ahol idegen embereket és kutyákat kellett volna teljes nyugalommal elviselni, lehetőleg mindenkivel barátságosan kellett volna viselkedni, és első szóra félbe kellett volna hagyni a várva várt szórakozást, rohangálást, kergetőzést, Bodri sem fogadott volna szót. Kiderült volna, hogy Józsi bácsi nem falkavezér.... De Józsi bácsi bölcs volt, és ilyen őrültség meg sem fordult a fejében...

Azért van egy jó hírem is. Nincs még egy olyan alkalmazkodóképes háziállatunk, mint a kutya. Meg tudja tanulni a nagyvárosi életet, a türelmet, és képes rá, hogy első szavunkra otthagyja az ösztönei hívó szavát. Csak ehhez szüksége van a segítségünkre. Nem, nem falkavezérre és dominanciára. Csak arra, hogy megtanítsuk ebben a furcsa és őrült világban az elvárásaink szerint élni. Mert ezt (még) nem tudja ösztönösen...