A leggyakrabban felmerülő kívánság a kutyaiskolán, vagy a privát konzultációkon: "...nem várok el sokat, csak jöjjön, amikor hívom..."

Mégis alig ismerek néhány kutyást, akinek nincs a behívással problémája.

Hogy mi ennek az oka?

• A behívás tanítását sokszor nem építjük fel lépésről lépésre, egyszerűen csak mondjuk a kutya nevét, és elvárjuk, hogy jöjjön
• Minden helyzetben póráz nélkül engedjük a kutyánkat, pedig a behívásunk még gyerekcipőben jár... így a kutya megtanulja, hogy nem muszáj szót fogadni
  
• Nem jutalmazunk, csak elvárunk: pedig a kutya (pont, mint az ember...) úgy viselkedik, ahogy megéri viselkedni...
  

A következőkben szeretnék 5 hasznos tippet megosztani Veled, amivel felturbózhatod a behívásodat. Íme:

1. TIPP: A LEGFONTOSABB

Jutalmazd azzal, amit a legjobban szeret!

A behívás az egyik legfontosabb feladat, amit a kutyádnak taníthatsz. Ha szárazeledelt vagy kutyakekszet használsz jutalmazásra, akkor nem várhatsz el olyan lelkesedést, mintha mondjuk a tegnapról maradt sült húst viszed magaddal a tréningre. Ennyi.

Emlékszel még? A kutya, pont, mint az ember, úgy viselkedik, ahogy megéri viselkedni.

2. TIPP: AMIT SZINTE SENKI SEM TART BE

Gyakorold a behívást pórázon!

Mi értelme van pórázon gyakorolni a behívást, ha egyszer az a célom, hogy visszajöjjön, amikor szabadon van?

Gondolj csak bele. Mondjuk új kutyád van, és most kezded tanítani neki a behívást. Vagy már régóta próbálod, de valamiért nem működik. Mindkét esetben bármikor előfordulhat, hogy hiba csúszik a számításba, felbukkan egy őz, egy idegen kutya vagy egy biciklis, és huss... már szalad is a kutyád, se lát, se hall. Ez egyrészről természetes, hiszen idő és sok gyakorlás kell hozzá, mire egy kutya bármilyen helyzetben behívható lesz. Másrészről, ha a kutyád póráz nélkül van, esélyed sincs kiküszöbölni a csorbát, épp tanulja, hogy nem muszáj szót fogadni. Egy ilyen akció hetek munkáját teszi tönkre. Megéri? Ha viszont hosszú pórázon hagyod, meg tudod akadályozni, hogy elszaladjon és jót rohangáljon. Ezzel ezt tanítod neki: ha nem fogadsz szót, akkor sem tudod kergetni az őzet, idegen kutyát, biciklist. És még a szuper jutalom sem lehet a tiéd, ami nálam van... Sokkal jobb móka szót fogadni.

3. TIPP: AZ ARANYSZABÁLY

Ne büntesd meg!

Hidd el, nekem is ismerős, számtalanszor voltam régebben hasonló helyzetben: gyakorolsz szorgalmasan, úgy érzed mindent megteszel, és mégis, már megint érdekesebb az őz, vagy a hirtelen felbukkanó másik kutya...

Elszalad, és mire sikerül elcsípni, vagy végre visszajön, majd felrobbansz a dühtől. Megértem. Én is. Ha viszont ilyenkor megbünteted, azzal az egész addigi munkátokat tönkreteszed. A kutya ebből annyit ért, hogy amikor melletted van, büntetést kap. Így hát legközelebb meggondolja, hogy akar-e melletted lenni. A félelem nem jó motiváció, higgy nekem. Az a kutya fogad szót, amelyik bízik az emberben, nem az amelyik fél tőle.

Ilyen helyzetben vegyél inkább egy mély levegőt, és ha lehiggadtál, gondold át, hol hibáztatok. Talán olyan környezetben gyakoroltál, amire még nem készítetted fel? Vagy túl hamar engedted póráz nélkül? Tanulj a hibáidból, de ne mérgelődj rajtuk, ne feledd, csak az nem követ el hibát, aki nem is csinál semmit.

4. TIPP: A TÜRELEMJÁTÉK

Ne siess, haladj lépésről lépésre

Ha olvastad az első bejegyzésemet, akkor tudod, mi a 0. lépés: a figyelem. Ezzel kezdd.

A behívás tanítását is (mint mindent) otthoni, megszokott környezetben kezdd el, ahol semmi nem vonja el a kutyád figyelmét. Szánj erre minimum 5 napot, mielőtt kimerészkedsz az utcára vagy a mezőre behívást gyakorolni. Aztán keress csendesebb, nyugalmasabb helyeket, és gyakorolj legalább 1 hétig, mielőtt egy izgalmasabb környezetben is kipróbáljátok a tanultakat.

És ne feledd a pórázt!

5. TIPP: A MINDENT ELDÖNTŐ

Ne csak akkor hívd, amikor baj van!

Sokan csak akkor hívják a kutyájukat, amikor vége a szaladgálásnak és a mókának, vagy amikor felbukkan a láthatáron egy izgalmas dolog (pl.: őz, idegen kutya, macska). Ezzel azonban a leggondosabban felépített behívást is tönkre lehet tenni! Gondolj csak bele a kutya szemszögéből: amikor elkiáltod magad, hogy "Bobi, gyere", akkor kezdődik az unalmas pórázos séta és vége a játéknak. Kinek lenne kedve szót fogadni?

Hívd gyakran egyszerűen csak azért, hogy megjutalmazhasd, egy jót játszhass vele, aztán engedd is vissza szórakozni! Ne csak akkor hívd, amikor baj van! Meglátod, így mindig szívesen szalad majd hozzád.