Miért húz a kutyád pórázon?

Van néhány dolog, amit szinte minden Gazdi szeretne megtanítani a kutyájának. A laza pórázon való figyelmes séta minden bizonnyal a top 3 kívánság közé tartozik. Miért okoz mégis olyan gyakran nehézséget a tanítása?

Véleményem szerint ennek több, különböző oka is lehet. De nézzük meg először, hogy miért is kezdi el a kutyád húzni a pórázt?

Azért, mert:

• a természetes tempója jóval gyorsabb a Tiédnél
• a séta során rengeteg izgalmas dolgot szeretne megvizsgálni, és így jut oda hozzájuk a leggyorsabban
• a végcél motiválja: például, hogy odaérjetek a kutyafuttatóhoz vagy a mezőhöz, és szabadon szaladgálhasson (és így juthat oda a leggyorsabban)
  
• teli van levezetetlen energiával és nem brja visszafogni magát
• valami miatt szorong, fél, stresszel

Ha húz a kutyád, akkor sajnos még ma is a legtöbben durva, averzív módszereket és felszerelést javasolnak. Rángatást, fojtóláncot, szöges nyakörvet... Nem egyszer hallottam már, hogy ezt másképp nem is lehet megtanítani. Nem csoda, ha sok Gazdi úgy dönt, jó, akkor inkább húzzon. Pedig a folyamatos, erős húzás sem Neked, sem neki nem tesz jót, nem beszélve arról, hogy ha elég erős a kutyád, rémálommá vagy akár lehetetlenné teszi a biztonságos sétát. Van azonban egy jó hírem: igenis meg lehet tanítani az együttműködő sétát mindenféle bántalmazás nélkül is.

Hol bukik el mégis a legtöbb próbálkozás? Általában akkor keresünk megoldást, amikor már nagy a baj. Amikor a pórázhúzás már szokássá vált. Ahhoz pedig, hogy egy berögzült szokást megváltoztassunk, idő és kitartás szükséges. (Éppen úgy, mint az emberek esetében) A legritkább esetben létezik "instant", azonnali eredményt biztoító megoldás. Elhatározod hát, hogy mától másképp lesz, és a kutyaiskolán is azt a tanácsot kapod, hogy innentől kezdve csak így (itt helyettesítsd be a javasolt módszert), és sehogy máshogy nem sétálhattok. Igen ám, de elindulsz sétálni, és azzal szembesülsz, hogy alig jutsz előre. Hogy hiába alkalmazod a javasolt technikát, a kutyád újra és újra húzni kezd. Esetleg fittyet hány a büntetésre, fegyelmezésre, vagy épp a jutalomra, ki mivel igyekszik célt érni. Egy ideig kitartasz, próbálkozol. Esetleg jönnek is az első sikerek. De aztán jön egy olyan nap, olyan séta, amikor sietned kell, és nem engedheted meg magadnak, hogy csigalassúsággal haladj. Nincs türelmed, nincs időd. Esik az eső. Rossz napod van, vagy épp a kutyádnak. Sorolhatnám. És akkor nagyot sóhajtunk, és beadjuk a derekunkat. Jó, ma mindegy, most mindegy, csak haladjunk. És itt, ezen a ponton megtanítod a kutyádnak, hogy ha elég kitartóan próbálkozik, akkor mégis működik a húzás. Legközelebb sokkal nehezebb dolgod lesz, a kutyád kitartóbban fog húzni, hiszen a múltkor is "jutalmat kapott érte" = előrejutott a célja felé. Mégis kifizetődő volt húzni a pórázt. Néhány ilyen alkalom után általában csalódottan megállapítjuk, hogy a tanácsolt módszer nálunk nem működik, esetleg a mi kutyánk nem is képes kultúráltan sétálni.

A valóság azonban az, hogy valószínűleg működött volna, csak nem a "mostantól csak így, és sehogy máshogy" hozzáállással. A legtöbb Gazdi ugyanis tényleg nem engedheti meg magának, hogy minden egyes sétát végiggyakoroljon. A frusztráció pedig (mind a kutya, mind a Gazdi részéről) egyenes út a kudarchoz.

Mi lenne hát a megoldás?

• Először is, válassz egy vezényszót, amivel azt fogod jelezni a kutyádnak, hogy most bizony laza pórázon való séta következik. Jól hangzik ugyan, hogy ez legyen a vezényszó nélküli "alapállapot", csak épp ha már rászokott a kutyád a húzásra, akkor valószínűleg késő...
• Kezdd a tanítást otthon, nyugodt környezetben. Módszertől függetlenül itt érti meg a kutyád a leghamarabb az új feladatot. Ha már nem ismeretlen számára a koncepció, könnyebben fog menni útközben is.
  
• Tűzz ki reális célokat. Például, hogy aznap 3-szor gyakorolod, egy-egy 10 méteres szakaszon. Amikor odaérsz, add ki a választott vezényszót, majd kezdj el gyakorolni a trénered, kutyasuli által javasolt módszerrel. Ne feledd, kutyád számára a legnagyobb jutalom, hogy előrejut: legyél tehát a gyakorlás során következetes, és csak a helyes viselkedést jutalmazd ezzel. Amikor elértek a tanulásra kinézett szakasz végéhez, add ki a "mehetsz" vezényszót (vagy amit Te használsz), és engedd, hogy sétáljon, ahogy akar. Óriási a különbség aközött, hogy feladod, mert állandóan húz, vagy Te adsz engedélyt rá, mert ügyes volt!
  
• Minél gyakrabban szánsz időt és energiát az újfajta séta gyakorlására, annál könnyebben fog menni. Annál hosszabb szakaszokat jelölhetsz ki magatoknak a gyakorlásra anélkül, hogy egy végtelen küzdelem és frusztráció lenne a vége. A jó munkát pedig mindig megjutalmazhatod egy kis "menj, ahogy szeretnél" szakasszal. 
  
• Ha kicsi, reálisan elérhető célokat tűzöl ki saját magad és kutyád számára, akkor sokkal gyorsabban éred el a végső, nagy célt. És sokkal több örömöt is leltek az oda vezető útban...