Milyen érzés reaktívnak lenni?

Milyen érzés reaktívnak lenni? Azt hiszem, én ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Nem, most nem saját reaktív kutyámról szeretnék mesélni. Valami teljesen másról.

Jónéhány hónapja posztoltam egy videót, amit nagyon sokan megnéztetek. (Köszönöm!) Az utóbbi két hétben a Facebook valamiért újra felkapta ezt a videót, ám most olyan emberekhez is eljutott, akik nem feltétlenül az erőszakmentes kutyanevelés hívei. Voltak, akik leírták, mennyire nem értenek egyet a módszerrel, de sokan sajnos kifejezetten sértő, gúnyos, vagy akár mocskolódó hozzászólásokat írtak. Naponta 10-15 ilyen hozzászólás is érkezett. Eleinte igyekeztem a helyén kezelni ezeket, hiszen természetes, hogy nem mindenki ért egyet azzal, amit csinálok. Idővel azonban érzelmileg is elértek, befolyásoltak ezek a hozzászólások.

Elég volt meglátnom az értesítést, hogy új hozzászólás érkezett (és még fogalmam sem volt, hogy milyen!), a szívem máris hevesebben vert, ideges, dühös lettem, és máris azon járt az agyam, hogy hogyan védekezhetnék. Ez minden alkalommal egyre gyorsabban játszódott le bennem. Már nem voltam többé képes higgadt, tudatos válaszra, csak védekezni szerettem volna.

Szerintetek mi játszódik le egy kutyában, amikor újra és újra számára fenyegető (vagy nagyon frusztráló) ingerrel szembesül? Amikor már elég csak messziről megpillantania azt, vagy megérezni a szagát, és máris a "plafonon" van? Milyen érzés ez? Én azt hiszem, megtapasztaltam. Azon, ami ilyenkor lezajlik legbelül, nem változtat a tény, hogy a fenyegetés valós vagy csak vélt. Egy elsuhanó gördeszkás, egy pórázon elsétáló idegen kutya természetesen épp úgy nem jelent valós fenyegetést, ahogyan egy Facebook hozzászólás sem. Ám attól még a szervezetben, az agyban ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint a valós veszély esetén. És ha én, tudatos ember, nem tudtam higgadtan és ésszerűen reagálni, akkor hogyan várhatjuk el ezt a kutyáinktól?

Talán Te is fel tudsz idézni hasonló élethelyzetet, amikor bár higgadt állapotban pontosan tudod, hogy ami felidegesít, nem olyan nagy dolog, mégis újra és újra pillanatok alatt elveszíted a fejed miatta. Ilyenkor teljesen az érzelmeid irányítanak. Ha igen, akkor bizonyára át tudod érezni, mi zajlik le reaktív kutyádban, amikor megpillantja AZ INGERT, vagy miért viselkedik olyan kezelhetetlenül a szembejövő Buksi, amikor meglát benneteket.

Szerencsére én kaptam egy olyan segítséget, ami visszaterelt a tudatos, ésszerű világba és megoldást javasolt arra, hogy hogyan láthatnám és kezelhetném másképp az ilyen hozzászólásokat. Ezért nagyon hálás vagyok :-) Fontos tudnod, hogy a kutyádnak, vagy épp a szembejövő Buksinak is épp így lehet segíteni. A viselkedéstudomány nem is annyira bonyolult eszközeivel meg tudjuk változtatni az érzést, amit a kutyád az ingerhez kapcsol. Ez az érzés a viselkedésének motorja, így ez egy nagyon fontos lépés. További tanítással pedig egy másik, megfelelőbb, alternatív viselkedést taníthatunk számára az ugatás, morgás, pórázrángatás helyett. Működik! :-)